Imádta az arcomba pompázni az összes gyönyörű lányt, akivel randizott, csak hogy beledörgölje a tényt, hogy soha nem fog érdeklődni irántam.
Nagyon felépített is, mint egy férfi modell. Szerencsére végül megengedték, hogy iskolát költözzek.
Ahogy a fiú, Drew elmegy, a sorban következő személyhez fordulok. Niko közel hajol, mosolya könyörög, hogy pofozzák.– Tudod, hogy még mindig akarsz engem. Mondd el, mit gondolsz. Niko pedig különösen édes volt. Valójában soha nem gondolkodtam logikusan, mindig hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak.
Az évek során gömbölyűbb, egészségesebb alakot alakítottam ki, és a bőrömnek már nincs olyan sápadt, beteges árnyalata, mint a múltban. Köszönöm!"Elmegy, és engedi, hogy a mögötte álló személy előre jöjjön.
De akkoriban azok a dolgok, amiket mondott, és ahogy mindig nevetett rajtam, eléggé bántottak, mert olyanok voltak, mint a tőrök randevúzni egy elkerülő személyiségzavarban szenvedő férfival. Sok időbe telt, mire ekkora önbizalmat alakítottam ki megjelenésemben.
Gyorsan tweepeltem a képet és megemlítem őt benne.– Hoppá, majdnem elfelejtettem!Kuncogok, és aláírom a példányát."Tessék.""Kösz!"Elveszi az aláírt példányt, és az asztalon lévő rajz felé mutat.– Ha akarod, megtarthatod a rajzot.– Ó, biztosan. Nem tehetek mást, mint egy kis megkönnyebbülést. De ne gondold, hogy nem látjuk egymást többé."Rám kacsint, miközben az őr kikíséri. Nem is pislogok, csak nyugodt, barátságos arckifejezést teszek, és úgy teszek, mintha nem ismerném fel."Szia, uram. De nagy segítség volt, hogy ennyi év alatt egyszer sem láttam.– Hú, ez csodálatos – mondom a fiúnak, még mindig a vázlatot nézve.
Magas férfi, úgy tűnik, csak egy kicsit idősebb nálam. Nem is lehetnék elragadtatottabb és hálásabb. Kérem az ön példányát?"Felvonja a szemöldökét.– Mi az, nem ismersz fel, Flatty?Ugh. A következő személy a sorban egy fiú, aki nagyjából egyidős a korábbi lánnyal.
