Egy pillanatra meg akarom tartani a lányaimat. – Renaugrim bácsi sosem bocsátotta meg neki a piknikes incidenst, igaz?Orgath király szélesen elvigyorodott.– Nem, apa biztosan nem. El tudta képzelni, hogy nézi, ahogy a gyerekeikkel játszik. A szolgáló savanyú arckifejezést viselt.– Megyek, megnézem Grace-jét.„Tedd. Azt mondja, a bácsi nem jó a betűkben. Jobb, ha csendben maradok, és kivárom a soromat, hogy beszéljek kérdés pour un speed dating.
Lislora jött, hogy elvegye a tollat a lánytól.„Amikor Isonei hercegnő ír, úgy tűnik, soha nem kerül tinta az ujjára.”– De miért írna ő maga leveleket, ha valaki más is megteheti?– kérdezte Kas kíváncsian.– Ragaszkodik hozzá. A hálószobából kilépve Lislora megsimította a mellkasa hasát.Úgy tűnt, hogy a ruha egy kicsit kényelmesebb volt, mint kellett volna, még az ujjakban is. Az idősebb hercegnő undorodva nézett a tollra.– Utálom a tintát az ujjaimon.– Szerintem az Aran tollak tisztábbak.
Van Aran a családodban az ékszerem?A kis hercegné rámutatott, hogy a mi Burgathunk olyan nagy, mint a testvérei és a kis Kas, mint az asszony lánya.– Ha nem lenne olyan kicsi, gyanítanám, hogy Torgán is ott van a sorában. Ez egy Aran sajátosság.
Shahra hercegnő beszélt vele.Úgy tűnik, valaki átadta neki annak a levélnek a másolatát, amelyet Isonei küldött az apjának – hangzott a férfi fáradtnak, és megrázta a fejét –, az asszony előadást tartott erről. Az idősebb hercegnő bosszús pillantást vetett rá.– Beszélni akarok apával, és… Rövid kopogtatás hallatszott az ajtón, de mielőtt Krouth válaszolhatott volna, Rogath herceg kinyitotta, és belépett, mintha hívták volna komoly társkereső bizalompilóta. Ror követte.– Rajzol?Adareth mosolyogva állt fel.– Képeket rajzolt Leria-ban, hogy illusztráljon – köszörülte meg a torkát –, néhány oldalnyi utasítást a tapasztalatlan Dagának és a feleségének. A lányokra pillantva Draeseth egy érthetetlen nyelvre váltott, amilyen lehetett az, amivel Rimathe beszélt a hercegnővel. Lislora megdörzsölte a hátát, és megnyugtató hangot hallatott.– Meg kellene kérdeznünk, mikor mehetünk vissza a Kroscurba.
Adareth a savanyú külsejű hercegnőre vigyorgott.– Még az is lehet, hogy felpróbálhat néhány ékszert zárolt gyűjteményében.– Nem akarom, bácsi. Rogath letelepedett a kanapéra, Kas pedig az ölébe mászott a nővérével. Isoneinek elég jól kell lennie ahhoz, hogy elbűvölje, mielőtt megkérdezhetem.”Arcát a férfi vállába nyomta: „Bárcsak megtehetném, amit ő…” A halk, szórakozott hangtól felemelte a fejét, és látta, hogy unokatestvére halványan mosolyog rá: „Megpróbál tanítani. A biztonságod fontosabb."A vörös hajú lány levertnek tűnt, és Lislora úgy döntött, segít.– Írhatsz neki levelet ebéd után. Szerencsés vagyok, hogy apám felmentést adott neki, hogy gyógyítóként működjön a palota falain belül.
Arcát az övéhez szorítva mormolta: „Láttam, hogyan nézel rám, miközben az unokahúgommal játszottam. Ugyanazokat a dolgokat látja benned, mint én."Elégedett hangot hallatott, és gyengéden megcsókolta: – Szerencsésebb ember vagyok, mint amit megérdemelnék, Ganas továbbra is áldjon meg. Draeseth Adarethre pillantott.– A családja ismeri a levelek formálásának módját, és még azelőtt meg tudják mondani, ha küldetés érkezik tőle, mielőtt látnák a nevét, legalábbis nekem meg kellett értenem.– Hadd tegye el Krouth a tollat. Mennünk kellene."A séta során Lislora megpróbálta emlékeztetni Kas-t a tisztességre. Orgath király veszélyes pillantással szegezte unokatestvérére.– Ne beszéljünk többet a hercegnők előtt. Ror felsóhajtott, és megrázta a fejét, mintha egy sokkal idősebb lány lenne.
A király egyik nőjének lenni jobb volt, mint Kresh hercegnőt szolgálni, de az ő kegyelmével való helyzetem sokkal biztonságosabb.
